Kölni séta

Borús, ködös, néha esős hideg. Ebben az időben a város felfedezésére nem igazán kívánkozik az ember. Épp ezért jelentett kellemes csalódást, hogy bármerre jártunk Kölnben, mindenfelé utcazenészekbe, aszfaltművészekbe, vidám, bohém alakokba botlottunk. A dóm és a Heimarkt közötti Rajna-part tele van kávézókkal és dzsesszkocsmákkal – és meglepő, de a szürke hétköznapokban is előszeretettel múlatják az időt hajnalig tartó partikkal.
A második nagy élmény, mikor az ember kijön a főpályaudvarról és szembetalálja magát a monumentális katedrálissal. Én már többször láttam, de látványa mindig lenyűgöz. 157m magasságával a világ harmadik legmagasabb gótikus székesegyháza és persze nem véletlenül lett Köln szimbóluma és a Világörökség része. A város középpontjában található, kiváló kiindulási és tájékozódási pont, hisz mindenhonnan jól látszik. Az ismertető szerint a XIII. század közepén kezdték el építeni és 632!! év múlva sikerült csak befejezni. Viszont az eredmény lenyűgöző, már-már nem evilági. A katedrális tornyaiból pazar kilátásban lehet részünk és a főoltár mögött ott a Háromkirályok ereklyetartója, ami a középkori aranyművesség egyik leghíresebb remeke.
Elmaradt ugyan a csoki-szökőkút és a Ludwig múzeum megnézése, de remélem hamarosan újra felkereshetem ezt a gyönyörű várost.